Soniboy honlapjára tévedtel!

Vágyakozó sms

MEGHALOK ÉRTED

Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet szép szemeddel,
Édes kacajos közeleddel.
Kacajoddal, mely szíven-vágva
Fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok, 
Torkomon a szavak elfúlnak, 
Bőrömre zápor-szikrák hullnak, 
Szememben sötét, vad árnyékok 
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem, 
Remegően, félve halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban 
Állok és már érzem a vesztem, 
Meghalok érted.
(Sappho) 



Édesanyám! nem perdül a rokka,
olyan szakadós ma a szál
vágy nehezül rám,
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
Szerető, szerető kell ma nekem már! 
(Sappho)


Vetkőzzünk hamar, egybefonódjék, édes, a testünk,
míg a tiéd s az enyém meztelen összetapad.
Köztünk semmi se álljon, mert nékem Szemirámisz
vastag várfala még lenge fehérneműd is.
Mellem a melleden, ajkam az ajkadon, édes, a többi
csendbe merüljön, mert gyűlölöm azt, ki fecseg.
(Szilentariosz)


Csillagokat nézel, szép csillagom.
Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel.
(Platon)


TÜZES SEB VAGYOK

Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.
Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.
Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. 
(Ady Endre) 



SZERETLEK

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek. 
(Szabó Lőrinc)


ÚGY SZERETNÉM

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Más városban, hol este csíp a fagy,
Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.
Úgy szeretném, hogy én szeresselek! 
(Szabó Győző Gyula) 



NAGY AJÁNDÉKOK TORA

Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szíved fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy izzik, mint parázs, a fény.
Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt' ne járj, mert ott sóhaj terem.
Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.
Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.
S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat. 
(József Attila)


NAGY BÁNAT NYOMJA SZÍVEMET

Nagy bánat nyomja szívemet,
Egy lovagért sorvadozom,
Tudják meg hát mindenkoron
Határtalan szerelmemet.
Mert látom már, hogy megcsalattam,
Szerinte nem adtam szerelmet,
Miatta szüntelen kesergek,
Vágyba felöltözve, ruhátlan.
Bárcsak végre szerelmemet
Ölelné meztelen karom,
S párnája volnék ágyamon!
Üdve sohasem szűnne meg.
Hölgyét Floire imádta hajdan,
De nálam jobban nem szerettek.
Szemem fényét, minden szerelmet,
Szívem és éltem neki adtam.
Kedves, érdemteljes lovag,
mikor lesz végre már enyém?
Feküdne bár a férj helyén,
S adnék szerelmes csókokat!
Egyetlen vágyam, tudja meg
Egy éjjel együtt hálni Önnel,
Ha megígéri: kész örömmel
Teljesíti kérésemet. 
(Comtessa Beatriz De Via) 



CSÓKKÉRÉS TAVASSZAL

Márta, hajad,bronz-ajakad
Kéri s lázad a vágyam
  Illatozó, vészt okozó
Csókba lehelni be lágyan.
  Megremegő, hű szerető
Karban ölelni igézve,
  Édes ölön, rózsatövön
Szép szemeket megidézve.
Retten a lomb, zöldel a domb -
Arra szaladnánk ketten,
reppen a szél, csókra beszél,
Dalra kel önfeledetten,
  Véle dalol itt valahol
Szív-körülöttem a vérem:
  Csend, Kicsi, csend! Így, ez a rend.
Most csak a csókod kérem. 
(József Attila)


EGYSZERŰ VERS

Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
  akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
  csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
  hogy nem fogom megcsókolni a kezedet. 
(József Attila) 



ÁLMOMBAN ENYÉM VAGY

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak. 
(József Attila)


A HÁZ RÓZSÁVAL LENNE ITT TELI

A ház rózsával lenne itt teli, s dongó darázzsal.
Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással,
a szőlőfürtök áttetsző kövek ilyenkor s lassan
szundítanánk benn az árnyékos lugasban.
Ó, hogy szerethetnélek itt. Tiéd e szív, merész
huszonnégy évem, gőgöm és egész
fehér rózsáktól illatos költészetem tiéd,
és mégsem ismerlek, hiába minden hát, nem élsz.
Mert azt tudom, ha élnél, vélem élnél,
velem lennél te itt, velem rejteznél ott a réten,
nevetve csókolnál, fölöttünk szőke méhek,
mellettünk hűs patak s a lombok összeérnek.
A napfény hullna csak, hallgatnánk, hogy sziszegne,
mogyorócserje vetne apró árnyékot füledre
s már nem nevetnénk, mert kimondhatatlan volna
szerelmünk és a szánk némán egymásra forrna,
s érezném ajkaid pirosán, mily varázslat!
a rózsát, szőlők jó ízét s mérgét a vad darázsnak. 
(Francis Jammes) 



A SZERELEM FILOZÓFIÁJA

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket: minden csókol...
S te soha engemet? 
(Francis Jammes) 



EZER ÉVIG VÁROK RÁD

Hogyha kell, én ezer évig várok rád,
Míg a réten harmat fénylik, várok rád,
Míg a fákon gyümölcs érik, várok rád,
Hisz a szerelem veled oly szép.

Megtalállak, drágám, hidd el, bárhol jársz,
Felkutatlak, igaz hittel, bárhol jársz,
Legszebb álmom, ó, ne vidd el, bárhol jársz,
Hisz a szerelem veled oly szép.

Mint kósza szél a pillangót a kerteken,
Az órámon a mutatót úgy kergetem,
Míg vissza nem jössz, s nem hagysz el egy percre sem,
S átölelsz, úgy mint rég.

Hogyha kell, én ezer évig várok rád,
Fel is szállok, fel az égig, várok rád,
Míg csak élek, véges végig várok rád,
Hisz a szerelem veled oly szép.
(Norman Gimbel)

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat